Fertőző betegségek - Történeti visszatekintés 1.

Fertőző bet.1Pablo Picasso írja: "A festés a naplóírás egy másik formája."

Valóban, a művészetek által megismerhető egy adott kornak a szellemisége, az embereket aktuálisan érdeklő problémák, az Ember viszonya az őt körülvevő Világhoz.

Egyes korok művészei, festők, zeneszerzők, szobrászok, írók, legújabban képírók a műveikben sokszor valamilyen betegséget ábrázolnak.

A száraz orvosi tények ismerete mellett, ezen alkotások által számos érdekességet fedezhetünk fel, hogyan befolyásolták közvetve gondolkodásunkat, de sokszor közvetlenül az emberiség történelmét is egyes korokban a legkülönbözőbb betegségek.


Jó kiindulási pont lehet, egy az érdeklődést csak felkelteni akaró íráshoz a Biblia. Elvonatkoztatva attól, hogy milyen meggyőződéssel tekintünk a Biblia eredetére, megállapítható, hogy bár sok esetben a betegségek eredete tisztázatlan volt, és mint isteni büntetés fogták fel azokat, nagyon is racionális gondolkodás olvasható ki például az egyes betegségek felismerését, kezelését leíró részekből, ragályos betegségek esetében a betegek elkülönítését leíró törvényekből.

"Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Áronnak, mondván: Ha lesz valaki a te magod közül, az ő nemzetségökben, a kiben fogyatkozás leend, ne áldozza áldozatul az ő Istenének kenyerét.
Mert senki sem áldozhat, a kiben fogyatkozás van: vagy vak, vagy sánta vagy csonka orrú, vagy hosszú tagú.
Sem az, a ki törött lábú vagy törött kezű,
Vagy púpos, vagy törpe, vagy szemfájós, vagy viszketeges, vagy sömörgös, vagy a ki megszakadott.
Senki, a kiben fogyatkozás van, elő ne álljon Áronnak, a papnak fiai közül, hogy tűzáldozatot vigyen fel az Úrnak; fogyatkozás van ő benne, ne álljon elő, hogy megáldozza az ő Istenének kenyerét.
Az ő Istenének kenyeréből, a legszentségesebbikből és a szentségesből ehetik.
Csak a függönyhöz be ne menjen, és az oltárhoz ne közelítsen, mert fogyatkozás van ő benne, hogy meg ne fertőztesse az én szenthelyemet."
(Mózes III. könyve 21. rész )

A 12., 13. században Európában viszonylagos jólét uralkodott. Bár sötét középkorról beszélünk, ebben az időszakban a mezőgazdaság fejlődése, és az élelmiszerbőség lehetővé tette a népességszám hirtelen megugrását. Ez azonban azzal is járt, hogy a városokban lakók száma drámaian megnőtt. A kor higiéniai viszonyait ismerve nem csodálkozhatunk, ha egyre több járvány ütötte fel a fejét az ilyen zsúfolt élettereken. 1347-ben pedig genovai kereskedők közvetítésével megérkezett a kontinensre a fekete halál, a pestis. A járvány első hulláma az európai lakosság körülbelül harmadával végzett.

Érthető, hogy a középkor művészeti alkotásaiban előkelő szerepet kapott a pestis megörökítése. A "táncoló halál" motívuma számos festő művében jelenik meg önmagában is, fő témaként.  

Haláltánc

Bernt Notke: A Halál tánca c. képén.

 

 

 

 

Az 1656-os nápolyi pestis

 Carlo Coppola: Az 1656-os nápolyi pestis c.  festményén pedig szinte kendőzetlenül, fénykép szerűen ábrázolják a meghaltak szörnyű sebeit.










 

220px-Le Court Altare S. Maria della Salute

A szakrális építészeti emlékek között első helyen kell említeni az 1630-as velencei pestis járvány után épült Santa Maria della Salute hálaadó templomot.  Mária gyógyító, illetve segítő szerepét hangsúlyozza a templom főoltára, Giusto le Court 1670 táján készült monumentális szoborcsoportja is, amelyen a Velence városát megtestesítő allegorikus nőalak térdet hajtva mond hálát az Ég Királynőjének, hogy elűzte a városból a pestis rémét.  (Németh István: Mûvészet a pestis árnyékában. Ponticulus Hungaricus X. évfolyam 7—8. szám 2006. július—augusztus.)

 

 

 

 

 




A témához kapcsolódó következő cikk itt található:


Fertőző betegségek - Történeti visszatekintés 2.